Vépi Péter, aki az én nagypapám, Olimpiai ezüstérmes, U23-as Európa-bajnok, szerepelt az 1972-es felnőtt Eb négyes döntőjében, tagja volt annak a Ferencvárosnak, amely 1975-ben KEK-döntőig jutott, magyar bajnok, négyszeres kupagyőztes, Toldy-díjas, a Fradi örökös bajnoka
Egervári Kitti: – Mikor és miért kezdtél el focizni?
Vépi Péter: – 1 éves voltam, amikor a nagypapámat, aki a balatonföldvári gyermekotthon igazgatója volt, áthelyezték Budapestre. Abban a szolgálati lakásban, ami a Jánoshegyen volt a többi gyerekkel sokat fociztunk, bicikliztünk, úsztunk, télen szánkóztunk vagy síeltünk, de a nagy szerelem az a foci volt. Tízévesen elvittek a Fradi toborzójába és ott ragadtam.
Egervári Kitti: – Miért pont a Fradiba?
Vépi Péter: – Az a 3 szó, amit először kimondtam az az, hogy: boj, söj, fjadi. A dédpapád rajongott a Fradiért és a futballért.
Egervári Kitti: – Hogy jutottál el a hobbi focizástól az Olimpiai ezüstéremig?
Vépi Péter: – Nagyon akartam igazi futballista lenni és szorult belém némi tehetség.
Egervári Kitti: – Mindig is balhátvéd voltál?
Vépi Péter: – Csatárként kezdtem, aztán az idő múlásával egyre hátrébb kerültem, és 1970-ben beállósként játszottam az első meccsemet a nagy Fradiban, Csepelen. Kellett valaki a söprögető Páncsics Miklós elé, aki takarít, és én megoldottam. Később Csanádi Ferencnél lettem jobbhátvéd, majd Martos Győzőnél átkerültem a védelem bal oldalára.
Egervári Kitti: – Egykori edződ, Dalnoki Jenő azt mondta: „Adjatok tizenegy Vépit, és végigverem az országot!” Mit szóltál hozzá?
Vépi Péter: – Ezzel a keménységemre célzott, ami őt ugyanúgy jellemezte, mint engem, ezért kedvelt.
Egervári Kitti: 1979-ben hagytad abba a focit, pedig abban az évben megkaptad a Toldy díjat a Fradiban. Miért?
Vépi Péter: – Úgy éreztem, keveset játszanék, máshová nem mentem, mert a Fradi ellen nem akartam játszani, ezért inkább abbahagytam.
Egervári Kitti: – Hogy telnek mostanában a napjaid?
Vépi Péter: – Legtöbb időmet a családommal töltöm. Van egy fiam, egy lányom és 4 gyönyörű unokám. Ebből adódik, hogy mostanában sem unatkozom.
Egervári Kitti, 5.D